Décs, 1560 körül – Marosvásárhely, 1601. május 15.

Humanista, udvari történetíró, tanár. A wittenbergi és padovai egyetemen tanult. 1592 végén Kolozsváron telepedett le, 1593-tól a marosvásárhelyi iskolában tanított. 1595-től ugyanott lelkész. Mint udvari historikus, munkájában a 16. sz. végének történetét, Báthori Zsigmond tetteit örökítette meg. Jogtörténeti forrásanyaggyűjtéssel és bölcselettel is foglalkozott; az arisztotelészi filozófia tanítványa. Magyarra fordította Sallustiust (Szeben, 1595); átdolgozta, kibővítette, részben magyar közmondásokkal helyettesítette Erasmus közmondás-gyűjteményét (Bártfa, 1598). Ő volt az első magyar közmondásgyűjtő.

Fő művei: Joannis Decii Barovii Commentariorum De rebus Ungaricis (Monum. Hung. Hist., II. oszt. XVII. Kiadta Toldy Ferenc Pest, 1865); Synopsis Philosophiae… (Wittenbergae, 1595).

Róla szóló irodalom: Toldy Ferenc: Corpus grammaticorum linguae Hungaricae veterum (Pest, 1866); Ballagi Mór: B. D. J. és Kisviczay Péter közmondásai (Budapest, 1882); Szabó K.; Adatok D. J. életéhez (Budapest, 1898).

Szótára:
Adagiorum Graecolatinungaricorum Chiliades quinque. Szólásgyűjtemény (Bártfa, 1598).