Barót, 1739. április 10. – Virt, 1819. november 22.

Költő, műfordító. Székely nemesi családból származott. 1757-ben Székelyudvarhelyen lépett be a jezsuita rendbe, s különböző helyeken tanult és tanított (Trencsén; Szakolca, 1759-60; Székesfehérvár, 1760; Nagyszombat, 1761-63; Kolozsvár, 1763-64; Eger, 1764-65; 1765-70) pappá szenteléséig (Kassa, 1770). 1770-1771-ben a nagyváradi gimnázium tanára, 1772-73-ban Besztercebányán töltötte harmadik próbaévét. A jezsuita rend feloszlatása után, 1773-tól Komáromban, majd 1777-től 1799-ig Kassán volt tanár. Itt indították meg és szerkesztették Kazinczyval és Batsányival 1788-tól Magyar Museum címmel az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot. 1799-ben nyugalomba ment, s haláláig a Komárom vármegyei Virten, egykori tanítványánál, Pyber Benedeknél élt. A nemesi-nemzeti mozgalom egyik költője. A görög-római verselés egyik meghonosítója a magyar költészetben, költői nyelvünket tájszavakkal és újításokkal frissítette.

Fő művei: Új mértékre vett külömb verseknek három könyvei (Kassa, 1777); Ki nyertes hangmérséklésben (Kassa, 1787); B. Sz. D. költeményes munkáji (Kassa, 1789); Orthographia és grammatikabéli észrevételek a magyar prozódiával együtt (Komárom, 1800). (E két utóbbi mű Rájnis Józseffel és Révai Miklóssal nyelvi és verselési kérdésekben folytatott vitájának terméke.) Magyarság virágai (Komárom, 1803); Virgilius Énéisse (1. rész, Bécs, 1810; 2. rész és Eclogák: Pest, 1813).

Róla szóló irodalom: Arany János: Prózai dolgozatai (Budapest, 1879); Klemm Antal: B. Sz. D. nyelve nyelvújítási szempontból (1908); Horváth János: Forradalom után (Magy. Figyelő, 1912. 3-4. sz.); Keresztury Dezső – Tarnai Andor: Batsányi és B. Sz. (Irodalomtört., 1952).

Szótára: Kisded szó-tár (Kassa, 1784, 1792).