Szeged, 1912. augusztus 7. – Bp., 1994. április 1.

Nyelvész. 1935-ben végzett a szegedi egyetemen. Gimnáziumi tanár, igazgató, tanulmányi vezető Sopronban, Nyíregyházán, Miskolcon; 1953-1976 között főiskolai tanár Szegeden, 1977-től c. egyetemi tanár Budapesten. Stilisztikával, lexikográfiával, nyelvműveléssel foglalkozott.

Fő művei: A ‘Halott vőlegény története’, Marosvásárhely, 1934; A falukutatástól a nemzetnevelésig, 1943; A szépirodalmi stílus elemzése, 1962; Juhász Gyula költői nyelvének szótára, 1972.

Róla szóló irodalom: Fábián Pál: B. L. 70 éves, MNy 1984; Békési Imre. B. L. = ‘Életem a főiskoláért’, szerk. Horváthné Szélpál Mária, Szeged, 1993.

Szótára: Az írói szótár, 1979