Egri, 1886. február 13. – Debrecen, 1941. február 13.

Nyelvész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1927). A kolozsvári egyetemen 1911-ben középiskolai tanári, 1917-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910-től a kolozsvári református gimnázium tanára. 1932-től a debreceni egyetem rk., majd r. tanára. 1938-ban ő alapította meg a debreceni egyetem magyar népnyelvkutató intézetét. 1939-40-ben a Magyar Népnyelv c. évkönyv szerkesztője. Munkássága elsősorban a nyelvjáráskutatásra terjed ki. A. Kannistóval együtt adta ki Y. Wichmann hagyatékát, a moldvai csángók nyelvének szótári anyagát: Wörterbuch des ungarischen Moldauer Nordcsángo und Hétfaluer Csángódialektes (Helsinki, 1936). Műfordításai, nyelvészeti, néprajzi, irodalomtörténeti cikkei jelentek meg a különböző szaklapokban.

Fő művei: Teleki József gr. mint nyelvész (Budapest, 1909); Az ige (Budapest, 1911); A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata (Besztercebánya, 1913); Magyar lakodalom (Vőfélykönyv, Kolozsvár, 1924); A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái (1925).

Róla szóló irodalom: Szabó T. Attila és Balassa Iván tanulmányai (Magy. Nyelvtud. Társ. kiadványai, Budapest, 1941. 56. sz.).

Szótára: Szamosháti Szótár (I-II. 1935-36).