Andód, 1800. december 17. – Pest, 1866. szeptember 9.

Költő, nyelvész, bencés tanár, az MTA tagja (1831). Jobbágyszármazású, 1817-ben belépett a bencés rendbe, akkor kapta eredeti István keresztneve helyett a Gergelyt. Érsekújváron, Pannonhalmán, Győrött és Pesten tanult. 1824-től gimnáziumi tanár, majd a rendi növendékek tanára; 1829-től gimnázium tanár Komáromban; 1835-37 között az MTA ügyvivője és titkári aljegyzője Pesten; 1837-38-ban másodkönyvtáros Pannonhalmán; 1838-45-ben a rendi növendékek tanára Győrött; 1845-66 között az akadémiai nagyszótár szerkesztője Pesten. Nevét az Augsburgi ütközet (1824) c. eposza tette ismertté. Győrött és Komáromban eposzokat (Aradi gyűlés, Pest, 1828; Botond, Aurora, 1833), balladákat (Szondi, Kont, Hunyadi) és népdalokat írt, amelyek közül több el is terjedt (Szántó legény dala, Fúj, süvít a Mátra szele…). Népies életképei közül ma is hatásos A falusi kislány Pesten. 1848. december 21-én Kossuth Hírlapjában kiadta királyellenes forradalmi versét, a Riadót. Ezért az önkényuralom hatévi várfogságra ítélte. 1851-ben szabadult Kufsteinből, s ettől kezdve haláláig Pesten élt, az akadémiai szótáron dolgozott és a Nemzeti Színházban volt dramaturg. Egynapi betegség után elragadta a kolerajárvány. A magyar romantikus nemzeti eposz egyik megteremtője.

Fő művei: M. Poétai munkái (Buda, 1836); Népies költeményei (Pest, 1854); Költeményei (Sajtó alá rendezte Toldy Ferenc, I-III., Pest, 1858); Összes költői művei (Életrajzzal, sajtó alá rendezte Zoltvány Irén, I-III., Budapest, 1899); Válogatott művei (Válogatta Hegedüs Géza, Budapest, 1956).

Róla szóló irodalom: Koltai Virgil: Cz. G. élete és munkái (Budapest, 1885); György Zsigmond: Cz. G. pályája (Kolozsvár, 1903); Tóth Dezső: Két ‘Vörösmarty epigon’ (Irodalomtört. Közl., 1960. 6. sz.); Fenyő István: Cz. G. (Népszabadság, 1966. 214. sz.).

Szótára: A magyar nyelv szótára (Fogarasival együtt, I-VII. Pest, 1862-74)