Sopron, 1877. június 18. – Budapest, 1935. május 1.

Nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1905, r. 1922, ig. 1933). Gombocz Endre botanikus bátyja. Tanulmányait 1895-től mint az Eötvös Kollégium tagja a budapesti egyetemen végezte. 1899-ben tett magyar-francia szakból tanári vizsgát. 1900-ban bölcsészdoktorrá avatták. Több ízben járt külföldi tanulmányúton, 1899-ben Párizsban Rouselot-nál a kísérleti fonetika módszereit tanulmányozta, 1903-04-ben Lipcsében, Párizsban, Finno.-ban és Svédo.-ban végzett fonetikai kutatásokat. 1906-ban a budapesti egyetemen az általános fonetikából magántanárrá képesítették. 1908-10-ben ugyanitt a francia nyelvészeti órákat látta el. 1914-től a kolozsvári egyetemen az ural-altáji összehasonlító nyelvészet, 1921-től a budapesti egyetemen a magyar nyelvtudomány tanára, 1927-től az Eötvös Kollégium ig.-ja. 1927-28-ban a berlini egyetemen adott elő mint vendégtanár. 1933-tól az MTA I. osztályának elnöke. Melich Jánossal együtt szerk. a Magyar etymológiai szótárt, amelyért az MTA nagyjutalmát nyerték el (1921), szerkesztője volt a Nyelvtudományi Közlemények, a Magyar Nyelv c. szaklapoknak. Igen széles látókörű, nagy tehetségű tudós. Tanszéke és Eötvös kollégiumi tevékenysége szellemi gócpont volt, pedagógiai működése és személyes hatása, irányító szerepe kiindulópontjául szolgált egy köréje csoportosuló fiatal tudós nemzedéknek. Munkásságának iránya a magyar nyelvtudomány egész területére kiterjedt, mindvégig érdeklődéssel foglalkozott a kísérleti fonetikával, majd a leíró és történeti hangtannal. Egyetemi oktatómunkájából alakult ki magyar történeti nyelvtana; ennek egy része egyetemi előadásai nyomán, jegyzet formájában jelent meg.

Fő művei: A jelenkori nyelvészet alapelvei (Budapest, 1898); A vogul idegen elemei (Budapest, 1898); Adalékok az obi-ugor nyelvek szókészletének eredetéhez (Budapest, 1902); Nyelvtörténet és lélektan (Budapest, 1903); Az altáji nyelvek hangtörténetéhez (Budapest, 1905); Honfoglalás előtti török jövevényszavaink (Budapest, 1908); A magyar hangok történetéhez (Budapest, 1909); Zur ungarischen Phonetik (E. A. Mayerrel, 1909); Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache (Helsinki, 1912); Nyelvtörténeti módszertan (Budapest, 1922); A magyar történeti nyelvtan vázlata. IV. Jelentéstan (Budapest, 1926); Összegyűjtött művei (I-II., Budapest, 1938-40); Hangtörténet (Budapest, 1950); Syntaxis (Budapest, 1951); Honfoglalás előtti bolgár-török jövevényszavaink (Budapest, 1960).

Róla szóló irodalom: G. Z. emlékezete (Budapest, 1935); Kovalovszky Miklós: G. Z. (Budapest, 1955); Bóka László: G. Z. (Tegnaptól máig, Budapest, 1958). – Szi. Képes Géza: Egy nyelvtudós emlékezete (vers).

Szótárai: Magyar etymologiai szótár. (Melich Jánossal együtt) I-VII. füz. – Budapest, 1914-18.; Pótlékok a Magyar Tájszótárhoz. (A Magy. Nyelvtud. Társaság kiadv. 11. sz.) – Budapest, 1910.