Budapest, 1920. október 9. – Budapest, 1997. június 28.

Irodalomtörténész. 1943-ban végzett a bp.-i egyetemen, majd a Germán Filológiai Intézet tanársegédje és középiskolai tanár volt. 1945-től 1984-ig a JATE német tanszékének tanára. 1950-52-ben az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központot vezette. 1962-66-ban a bölcsészkar dékánja volt. 1984-től az MTA tudományos tanácsadója, a Modern Filológiai Bizottság tagja. Kandidátus (1963), a tudomány doktora (1973). Irodalomtörténeti kutatásai mellett legjelentősebb munkája a német-m. és a m.-német nagyszótár szerkesztése.

Fő művei: Nietzsche és Ady, tan., 1942, 1994; Német-magyar szótár, 1-2., szerk., 1952; Thomas Mann, tan., 1959; A polgári tudat válsága és a modern regény szerkezeti problémái, tan., 1961; Gerhart Hauptmann, tan., 1962; A német irodalom története, 1-2, tan., 1971.

Róla szóló irodalom: Szerdahelyi István: H. E.: Gerhart Hauptmann, Él 1963. 7. sz.; Kajtár Mária: H. E.: A német irodalom története, Helikon 1972. 3-4. sz.; Szabó Ede: Hasznos kézikönyv, hibákkal. H. E.: A német irodalom története, Új Írás 1972. 8. sz. = SZ. E.: Otthonunk a művekben, 1974; Bozóky Éva: H. E.: A német irodalom története, Könyvtáros 1973; Paulidnyi ZoltánH. E.: A német irodalom története, Vajdaság 1973; Walkó György: Nibelungok, kurucok és könyvkiadás, Budapest, 1973; Walkó György: Nibelungok, kurucok és válaszutak = W. Gy.: Katarzis nélkül, 1977.

Szótárai: Magyar-német szótár, 1-2, szerk., 1957; Német-magyar kéziszótár, szerk., 1969; Magyar-német kéziszótár, szerk., 1973.