Budapest, 1879. június 30 – Budapest, 1956. március 30.

Nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. Honti János folklorista apja. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Olaszországban végezte. 1900-ban bölcsészdoktori, 1901-ben tanári diplomát szerzett. 1900-tól budapesti középiskola tanár, 1909-től egyúttal az olasz nyelv lektora a műegyetemen. A Tanácsköztársaság idején a francia és olasz nyelvészet előadója a budapesti tudományegyetemen. Innen az ellenforradalom uralomra jutásakor eltávolították, később középiskolai tanári állásából is elbocsátották. Ettől fogva elsősorban nyelvórák adásával, továbbá francia, olasz, spanyol, angol és orosz nyelvkönyvek írásával és szótárak szerkesztésével foglalkozott. A felszabadulás után különböző egyetemeken, főiskolákon és tanfolyamokon oktatta az orosz nyelvet. Puskin, Gogol, Tolsztoj, Csehov, Maupassant, továbbá olasz, arab és perzsa írók munkáiból fordított magyarra.

Fő művei: Égi szerelem (Fra Jacopone da Todi) (Budapest, 1901); Dante (Budapest, 1921).

Róla szóló irodalom: Devecseri Gábor: H. R. (Új Hang, 1956. 6. sz.).

Szótárai:
Schidlof gyakorlati módszerének magyar-olasz zsebszótára. Budapest, 1912, 1915. – U. a. Magyar-olasz és olasz-magyar. 1915.;
Magyar-olasz és olasz-magyar kéziszótár. 2 rész. (Schenk kéziszótárai.) – Budapes, 1920;
Schidlof gyakorlati módszerének francia-magyar zsebszótára. Budapest, 1911, 1912. – U. a. Magyar-francia és francia-magyar. 1912.
Magyar-angol zsebszótár. (Balasa Józseffel együtt) Budapest, é. n. (1914?)