Hajdúnánás, 1879. december 21. – Budapest, 1946. október 29.

Irodalomtörténész, tanár, az MTA tagja (l. 1924, r. 1941). A budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett. Ezután 11 éven át gimnáziumi tanár Budapesten, majd 1917-től az Orsz. Színművészeti Ak. tanára. 1915-től a budapesti egyetem magántanára, 1930-tól rk. tanára. 1917-től a Kisfaludy Társ. tagja, 1920-tól másodtitkára, 1930-tól titkára. Főleg a magyar nemzeti klasszicizmus korának nagy költőivel foglalkozó pozitivista cikkei és tanulmányai a konzervatív folyóiratokban jelentek meg.

Fő művei: Tompa Mihály (Budapest, 1912); Baksay Sándor (Budapest, 1917); Tanulmányok Arany János epikájáról (Budapest, 1917); Petőfi (Budapest, 1922); Beöthy Zsolt (Budapest, 1924); Gárdonyi Géza (Budapest, 1926); Vajda János (Budapest, 1927); A magyar irodalom története (Budapest, 1929); A százéves Kisfaludy Társaság (Budapest, 1936); Négyesy László emlékezete (Budapest, 1937).

Róla szóló irodalom: Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962).