Pest, 1865. május 16. – Székesfehérvár, 1944. július 4.

Tanár, nyelvészeti és esztétikai író. A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1888-1890-ben a Pesti Napló belső munkatársa volt. 1890-től a székesfehérvári állami főreáliskola tanára, 1906-tól igazgatója. Számos esztétikai és irodalomtörténeti értekezése jelent meg a szakfolyóiratokban. Sokat foglalkozott tankönyvírással és szótárszerkesztéssel.

Fő művei: Kölcsey ítélete Csokonairól (1897); Magyar és német kézi szótár (I-II., Budapest, 1904); Ányos Pál (Székesfehérvár, 1906); Idegen szavak és nevek szótára (Budapest, 1910); Jó magyarság (Budapest, 1906, átdolgozva: 1910); Hogyan olvassunk és hogyan írjunk? (Budapest, 1910); Magyar és német nagy kézi szótár (I-II., Budapest, 1912-14).; Szabó Dezső: Életeim (Budapest, 1965).

Szótárai:
Magyar és német zsebszótár (I-II., Budapest, 1897-1898);
Magyar és német kézi szótár, tekintettel a két nyelv szólásaira. 2 köt. (Magyar-német és német-magyar rész.) – Budapest, 1901-1904.;
Latin-német-magyar általános tiszti szótár. – Pest, 1862.;
Idegen szavak és nevek szótára. – Budapest, 1910.;
A magyar helyesírás kis szótára. – Budapest, 1906.