Dés, 1649. május 10. – Nagyenyed, 1716. szeptember 10.

Orvos, tudós, szótáríró, Pápai-Páriz Imre református pap, egyházi író fia. Gyulafehérváron, Marosvásárhelyen és a nagyenyedi kollégiumban végzett tanulmányok után 1672-től külföldi egyetemekre járt. Lipcsében orvostudományt tanult, Heidelbergben bölcsészeti doktorátust szerzett. Az ottani akadémián felkínált tanári állást azonban nem fogadta el, hanem orvosi tanulmányainak befejezésére Bázelbe ment, ahol 1674-ben orvosdoktor lett, és megkapta a bázeli orvosi kar ülnöke címét. 1675-ben hazatérve orvosi állást nem vállalt, hanem Apafi Mihály fejedelem kívánságára a nagyenyedi kollégium tanára lett, s ott működött haláláig. A nagyenyedi kollégiumban bevezette az orvosi alapismeretek tanítását. Diákjai számára külföldi egyetemekre ösztöndíjakat szerzett. Nagy összeget gyűjtött az elpusztult nagyenyedi kollégium újjáépítésére. Pax corporis c. műve a korabeli orvosi ismereteket foglalja össze. Bár néhány részében hatással van a műre korának spekulatív orvostana, a munka nagy része világos, józan empírián alapul. Szemlélete természettudományos. Tárgyköre lexikálisan széles körű. Igen magas az etikai szintje. A mű nagy hatással volt a korabeli orvostanra. Széles körű munkásságának értékes alkotása latin-magyar szótára, amelynek latin-magyar része Pápai-Páriz eredeti alkotása, a magyar-latin rész Szenczi Molnár Albert szótárának felfrissített változata. Élete végén megvakult, feleségének diktálta szótárát. Életrajzi adatokban gazdag, értékes naplóját Koncz József tette közzé (Irododalomtört. Közl., 1892).

Fő művei: Pax corporis (Kolozsvár, 1690); Dictionarium Latino-Hungaricum et Hungarico-Latinum (Leutschoviae, 1710).

Róla szóló irodalom: Réti Endre: Nagy magyar orvosok (Budapest, 1954); Kótay Pál: A ‘Pax corporis’ (Orsz. Orvostört. Kvtár Közl., Budapest, 8-9. sz.); Kótay Pál: P.-P. F. drezdai útja (Communicat. Bibl. Hist. Med. Hung., 1965. 37. sz.).

Szótára: Dictionarium Manuale Latino-Ungaricum et Ungarico-Latinum. I. rész: Dictionarium Latino-Hungaricum. II. rész: Dictionarium Hungarico-Latinum. Lőcse, 1708.