Pest, ? – ?, 1542-50 között

Író, a magyar nyelvű irodalom művelésének első, Erasmus programjából merítő öntudatos hirdetője. Patrícius családból született. A humanizmussal Budán ismerkedett meg; lemásolta Janus Pannonius verseit. Papnak készült. 1527-38 között a bécsi egyetemen teológiát hallgatott. Hazatérte után Izabella királyné szolgálatába lépett, Buda elvesztése után valószínűleg Erdélybe követte János király özvegyét. Bécsben Singreniusnál adta ki 1536-ban a négy evangélium fordítását, valamint Aesopus meséit; ugyanitt jelent meg 1538-ban hatnyelvű szótára.

Fő művei: Novum Testamentum (hasonmás kiadása Szilády Áron gondozásában, Budapest, 1895); Esopus fabulái (legújabb hasonmás kiadás: Budapest, 1950).

Róla szóló irodalom: Illésy János: Adatok P. G. életéhez (Irodalomtört. Közl., 1895); Horváth János: A reformáció jegyében (Budapest, 1953); Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok (Budapest, 1957); Nemeskürty István: A magyar széppróza születése (Budapest, 1963).

Szótára: Nomenclatvra sex Lingvarvm, Latina, Italica, Gallica, Bohemica, Hungarica et Germanica. Lingua auteom Hungarica nouiter accessit… Per Gabrielem Pannonium Pesthinum. – Bécs, 1538, 1550, 1561, 1568.