Fehéregyháza, 1906. január 12. – Kolozsvár, 1987. március 3.

Romániai magyar nyelvész, történész, irodalomtörténész, etnográfus; Erdély történelmének, kultúrájának, nyelvének, személy- és helynévtörténetének, néprajzának kutatója. Ez idáig a legtöbb nyelvtörténeti anyagot gyűjtött és publikált magyar nyelvész. Gyermekkorát Désen töltötte. Főisk. és egyetemi tanulmányait (Csüry Bálint, Tavaszy Sándor és Kelemen Lajos tanítványaként) Kolozsvárott a ref. kollégiumban, az egyetemen és a ref. teológián, majd Angliában, Edinburgh és St. Andrews egyetemein végezte. Munkásságát megalapozó levéltári kutatásait 1926-ban az Erdélyi Múzeum levéltárában kezdte meg. Tudományos publikációi 1929-től jelentek meg. A nyelvtörténeti és nyelvjárási kutató munkát Csüry Bálint biztatására választotta, akit 1929-ben elkísért kutatóútjára a csángók közé. Rövid nagyenyedi és zilahi tanársága után végleg az Erdélyi Múzeum munkatársa, Kelemen Lajos mellett levéltáros lett. 1942-től magyar nyelvészetet tanított a kolozsvári egyetemen, vezette az Erdélyi Múzeumot és az Erdélyi Tudományos Intézetet. Szerkesztője volt az Erdélyi Múzeum és Erdélyi Tudományos Füzetek (Kolozsvár, 1941-47), valamint a Magyar Népnyelv (Debrecen, 1941-43, Bárczi Gézával) c. kiadványoknak. Ez idő tájt helységnévgyűjtő tevékenysége mellett nyelvjáráskutatással (a csángóval is) foglalkozott, később A romániai magyar nyelvjárások atlaszának vezető munkatársa lett. Fő műve a milliós nagyságrendű, általa gyűjtött adatra épülő, előreláthatólag mintegy 8-10 kötetes Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, amelynek eddig 6 kötete jelent meg: Bukarestben I-IV. (1975, 1978, 1984), ill. Bp.-en (V-VI., 1993). Válogatott tanulmányok, cikkek c. 6 kötetben jelentek meg összegyűjtött munkái Bukarestben: I.: Anyanyelvünk életéből (1970), II.: A szó és az ember, III.: Nyelv és múlt , IV.: Nép és nyelv, V.: Nyelv és irodalom (1981), VI.: Tallózás a múltban (1985). Tanári és tudományszervezői munkássága nyomán alakult ki a kolozsvári nyelvészeti iskola. Munkásságáért Sámuel-Kölber-jutalommal (1936), Révai Miklós-emlékéremmel (1972) és Pais Dezső-emlékéremmel (1986) tüntették ki.

További művei: Közép-Szamos vidéki határnevek (Kolozsvár, 1932); Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században (Zilah, 1934); A helynévgyűjtés jelentősége és módszere (Magyar Nyelv, 1934); Zilah helynévtörténeti adatai a XVI-XX. században (Kolozsvár, 1936); Dés helynevei (Kolozsvár, 1937); Niris-Szásznyires település-, népiség-, népesedés- és helynévtörténeti viszonyai a XIII-XX. században (Kolozsvár, 1937); Miért és hogyan gyűjtsük a helyneveket? (Kolozsvár, 1938); Magyarországi és erdélyi urak. Pálffy János emlékezései (I-II., Kolozsvár, 1939); Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez (I-II., Kolozsvár, 1939); Gyergyói helynevek a XVII-XIX. századból (Bp., 1940); A személynevek helyneveinkban (Debrecen, 1940); Csüry Bálint (Bp., 1941); Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története és feladatai (Kolozsvár, 1942); Kalotaszeg helynevei I. Adatok (Kolozsvár, 1942); A magyar helynévkutatás a XIX. században (Kolozsvár, 1944); Huszonöt lap ‘Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé’-ből (Kolozsvár, 1944, Gálffy Mózesel és Márton Gyulával); A kolozsmegyei Borsavölgy helynevei (Kolozsvár, 1945, Gergely Bélával); A Dobokai völgy helynevei (Kolozsvár, 1945, Gergely Bélával); A szolnok-dobokai Tőki völgy helynevei (Kolozsvár, 1945, Gergely Bélával); Kolozsvár települése a XIX. század végéig (Kolozsvár, 1946); A Marosvásárhelyi Sorok (Bukarest, 1957, Farczády Elekkel); Gáspár János tájszógyűjteménye 1838-1845 (Bp., 1964); A kolozsvári becenevek a XVI-XIX. században (Bp., 1968); Haja, hajak virágom. Virágénekek (Bukarest, 1969, 1970); Helyesírási tájékoztató (Bukarest, 1969, Gálffy Mózessel, Kelemen Bélával és Márton Gyulával); Balladák könyve (Kallós Zoltán gyűjtése Sz. T. A. gondozásában, Bukarest, 1970; Bp., 1973, 1977); A Marosvásárhelyi Sorok és a Marosvásárhelyi Glosszák (Bukarest, 1973, Farczády Elekkel); Nyelv és település (sajtó alá rendezte Szabó T. Ádám, Bp., 1988).

Róla szóló irodalom: Imre Samu: Sz. T. A. hetven éves (Magy. Nyelv, 1976. 2. sz.); Pomogáts Béla: Nyelv és történelem (Forrás, 1980); Balázs János: Sz. T. A. nyolcvan éve (Magy. Nyelv, 1986. 3. sz.); Éder Zoltán: A tudománytörténet fényében (Magy. Nyelvőr, 1986. 1. sz.); Balogh Lajos: Sz. T. A. (Honismeret, 1987. 4. sz.).