Szolnok, 1757. április 3. – Pest, 1822. december 15.

A magyar felvilágosodás korának írója, a jakobinus mozgalom tagja. Kistisztviselő árvája, aki továbbtanulása érdekében tizennégy éves korától papnövendék lett. 1777-ben kilépett s egy évig jogot hallgatott. Nem bírván azonban anyagiakkal, belépett a pálos rendbe, s így végezte el a teológiát és a bölcsészetet. Jozefinista felfogású pesti hitszónok, majd rendje eltörlése után tábori káplán. 1788-tól a Magyar Museum munkatársa. 1793-ban világias életmódja s felvilágosult, egyházellenes írásai miatt, főleg Millot könyvének magyarra fordításáért zárdafogságban tartották Nagyszombatban. Onnét kiszabadulva Pesten a Martinovics-mozgalomhoz csatlakozott. A francia forradalmi indulót, a Marseillaise-t elsőként fordította le. őt is elfogták, halálra ítélték, ezt az uralkodó bizonytalan ideig tartó börtönre változtatta. Kilenc év múlva utolsóként szabadult a jakobinus mozgalom elítéltjei közül. Szabadulása után a nádor bizalmas környezetében kapott nyelvtanítói állást. A nádor és arisztokrata környezete befolyásolta gondolkodását, több kérdésben közeledett a nemesi körök felfogásához. Sokoldalú író volt, esztéta, számos polgárias szemléletű verses elbeszélést írt. Herder Ideenjét magyarra fordította. Nyelvtudományi kérdések is foglalkoztatták: a helyesírás, a nyelvhasonulás, a nyelvjárások problémái. A helyesírás alapkérdéseiben vele és híveivel, az ún. jottistákkal éles harcot folytatott a szóelemző módszert követő Révai Miklós. Zenével is foglalkozott. Német dalokra írt magyar szöveget, és maga is komponált dalokat németes stílusban, egyes dalaiban azonban verbunkos és népzenei elemek is felfedezhetők. Kezdeményezése nyomán indult meg a magyar műdalirodalom. Zenei értekezéseket is írt. Az irodalmi életből kirekesztve halt meg.

Fő művei: Rövid értekezések a Muzsikáról VI énekkel (Bécs, 1791); Mi a poézis és ki az igaz poéta? (Pest, 1793); Rikóti Mátyás (Pest, 1804); Tiszta magyarság (Pest, 1805); Magyar Aglája (Buda, 1806); A magyar hárfások… (Pest, 1807); Kisebb költeményei (Császár Elemér és Madarász Flóris gondozásában, Budapest, 1910); Válogatott versek (Vargha Balázs gondozásában, Budapest, 1956).

Róla szóló irodalom: Császár Elemér: V. F. élete és művei (Budapest, 1903); Tordai György: V. F. máglyára küldött írásai (Természet és Társadalom, 1953. 12. sz.); Terestyéni Ferenc: V. F. a nyelvtudós (Magy. Nyelv, 1957. 1-2. sz.); V. F. (Gyűjteményes kötet, többek tanulmányával, Szolnok, 1957); Szauder József: A romantika útján. Tanulmányok (Budapest, 1961); Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Budapest, 1963).

Szótárai: Lexicon terminorum technicorum azaz: Tudományos mesterszókönyv. – Buda, 1826.; A tiszta magyarság, avvagy a csinos magyar beszédre és helyes írásra vezérlő értekezések. Követi ezeket a cadentiák lajstroma. – Pest, 1805.