Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás

BEVEZETÉS

Az irás első eszköze képes ábrázolás volt 1. – Az amerikai és ázsiai képirás és rostot bogozó irás 1–2. – A szumer-babyloniai ékirás eredete 2. – Az egyiptomi hieroglyph 2–3. – A phöniciai irásjegyek keletkezése 4–5. – A Középtengermelléki népek phöniciai kölcsönzése 6. – A számjegyek legrégibb emlékei 7. – Az ujjak és kezek ideogrammjainak szerepe 7–9. – Az irást egyszerűsitő iróeszközök 10. – A phöniciai betümetsző szerszám 11. – A Középtengermelléki kölcsönzések nyelv­történeti emlékei 11–12. – A betürovás szerepének megállapítása 13. – A rovott jegyek jobbról balra menő iránya 13–14. – A rovásforditásból származó kigyózó vonal 15. – A kelet-szibériai és székelyföldi rováspéldák 15–16. – A visszaforduló sorok fejtetőn álló jegyei 17. –A bustrophedon vagy barázdoló irás eredete 18–20. – A legrégibb epigraphiai emlékek bustrophedonjai rovásmásolatok 19–20. – A görög bustrophedonból kialakult változatok 21–22. – Pelazg, etruszk és ó-itál emlékek 23–26. – A másolók rovásfordításának epigraphiai következményei 27–28. – A betük, tulajdonjegyek és számok rovásának történeti kapcsolata 29.

I. SZÁMROVÁS

A rovás emlékeinek tudományos ismerete történeti kutatáson kezdődik 30. – A ró és a rovás névszó fogalmi köre 30–31. – A szótári anyag elégtelensége 31. – Székely példák 32. – Az adó-rovás XIV–XV. századi adalékai 33–34. – Nyelv­történeti adatok 35–36. – Rovásfejek és rovásnyelek 37–38. – A XIII–XIV. századi latin oklevelek cultelusa, vagy adó-kése 38–39. – A számrovás magyar eredetű szláv, új-görög és délnémet nevei 40–41. – A magyar eredetű XIII–XIV. századi horvát adó-kés 41. – Ugor összehasonlitó nyelvészeti adatok 42. – A régi rovások ritkaságának oka 43. – A körmendi (Vas-vmi) Batthyány-levéltár 1507-ki adó-rovása 43–44. – Egy lemneki (Nagy-Küküllő-vmi) szász rovás a XVIII. század derekáról 44–45. – A kokovai (Gömör-vmi) régi adórovás 46–47. – A ruzsinószi (Krassó-Szörény-vmi) oláhok rovott adó-nyugtáinak 1881. évi kötege 47. – A komorzáni (Szatmár-vmi) oláh biró fő- és kerületi adórovása 48–49. – A gyérülő népi használat sokfélesége 49–50. – A régi magyar rovás számsorai 50–52. – A magyar rovás újabb számsorai 52–53. – A magyar és székely rovások egyszerűsitő számsorai és egyszerű pálczái 54–56. – A kétsoros székely és csángó rovás 56–57. – A csallóközi rovás-fűrész 58. – Folyószámolás és összeg­jelzés 58–60. – A páros vagy hasított rovás fajtái 60–64. – A rovott számok különféle járulékai 64–67. – Irott „rovások” 67–69. – Ácsjegyekül rovott folyószámok 69. – A juhászok fül-rovása 70–72. – Egy alföldi juhszurkoló számszor 73.

A hazai nemzetiségek, külföldi idegen népek és keleti rokonaink számrovása 74. – A felső-magyarországi, délvidéki és dunántuli németség rovásai 75–77. – A tótok, szlovének, ruthének és szerbek rovásai és számsorai 77–79. – A szerb kokoš, pile és paria 80. – Az erdélyi oláhok rovásai 80–83. – A magyarországi vándor czigányok rovásai és fogalomjegyei 83–85. – A hazai nemzetiségek rovás-ismerete magyar eredetű 85–86. – A szomszédos balkáni népek, nyugoti szlávok és délnémetek magyar eredetű rovása 86–88. – A svájczi és braunschweigi német rovás 89–90. – Az angol adó-rovás emlékei 90–91. – Közép-ázsiai nyomok 91–92. – A kelet-szibériri burjátok és jakutok rovott naptárainak bustrophedonja 92–93. – A csuvasok és mordvinok rovása 94. – A zürjének rovott naptára 94–95. – A vogulok és osztjákok különféle rovásai 96–99. – A székely és csángó kétsoros rovás egyezése a vogul és osztják kétsoros rovással 100. – A számrovás emlékeiben rejlő őstörténeti nyom 101–102. – A Közép- és Kelet-Európára kiterjedő magyar közvetítés művelődéstörténeti jelentősége 103.

II. Tulajdonjegy

Az ókori kultur-népek tulajdonjegyei 104–105. – Középkori jogtörténeti és nyelvtörténeti emlékek 105. – A tulajdonjegy alkalmazásának és elváltozásainak módozatai 106. – Mutatványok Homeyer germán példáiból 107–109. – Az iparos czéhek és építő páholyok mesterjegyei 110–111. – Oláhországi régi kőfaragó jegyek 111–112. – Burada oláh-székely tutajos jegyei 112. – A török tamga 112–114. – Az arab vaszm 114–115. – A finnek, lappok, cseremiszek, csuvasok, vogulok és osztjákok tulajdonjegyei 115–118.

A magyar tulajdonjegyek használatát a korai irásbeliség korlátozta 119 – A jegy Árpádkori nyoma 119–120. – Czímer, bélyeg, sütővas, bilochus vagy bilotus 120. – Az Árpádkori eredetű földközösség nyila 121–123. – A nyilazás élő emlékei 124. – Középkori magyar kőfaragó-jegyek 125–127. – Lőcsei mesterjegyek 1626-ki gyüjteménye 128–129. – A középkori magyar közjegyzők kézjegyei 129–130. – Állat-bélyegzés 131–132. – A muraközi vend naptár fogalomjegyei 132–133. – Erdélyi ácsjegyek 133–135. –A sóvágók bányászjegyei 135–137. – A máramarosi ruthén favágók tulajdonjegyei 138. – Székely fajegyek vagy tönkjegyek 138–142. – A tulajdonjegyek vagy családnevek közti kapcsolat sejthető nyoma 143–144. – Burada magyar-oláh tulajdonjegy-gyüjteményének hamisított székely betüi 145. – Titkos forrása lakatos 1702-ki kézirata volt 146.

III. Betürovás

A phöniciai eredetű betürovás kölcsönzőinek alakítása 147. – A rovó- és iróeszközök megváltozásának következményei 148. – A cursiv irás mellett tovább szereplő ősi betürovás 149. – A germán runa keletkezése 149–150. – A legrégibb nyelvi és történeti emlékek 150–151. – A runa-rovás technikai sajátságai 151. – A sémi, görög, és latin eredet vitatói 152. – III–IV. századi feliratos emlékek 152–153. – A runa keletkezésének időpontja 153–155. – Elváltozásának különféle módozatai 155–156. – A sorok eredeti irányát Wimmer nem ismerte fel 156. – A runa-sorok bustrophedon-elemei ó-kori görög forrásra utalnak 157. – A runa-keflik másolatai szintén bustrophedonokat eredményeztek 158–160. – A szó-elválasztó pontozás és betü-összerovás nyomai 161.

A phöniciai eredetű irások terjedésének keleti iránya 162. – A közép-ázsiai ó-török és ujgur népek szerepe 163. – Betürovásuk VI. századi chinai emlékei 164. – Nyelvtörténeti adatok 165. – A Jenissei és Orchon melletti epigraphiai emlékek felfedezése 165–166. – Thomsen megfejtése 167–170. – A feliratok történeti vallomásai 170–172. – Radloff nyelvi osztályozása 172–173. – Szöveg­mutatvány 174. – A betü és tulajdonjegy török fogalmainak össze­keveredése 175–176. – A török betürovás forrása 177–178. – A bustrophedon itt is rovásmásolást igazol 179–180. – A chinai befolyás nyoma 181. – Forrása a középtenger-melléki betürovás volt 182–183.

A magyar irás-ismeret török eredetű nyelvi nyoma 184–185. – Irást jelentő székely rovás 185. – A kabar-török eredetű székelység közvetítő szerepe 186–187. – A székely betürovás XIII–XIV. századi történeti emlékei 187–190. – Az 1501-ki csikszentmiklósi felirat két másolatának fenmaradása 190–193. – A felirat megfejtésének hibás változatai 194–195. – A felirat hibás régi restaurálásának nyomai 196. – A kijavítható szöveg megállapítása és olvasása 197–200. – Telegdi János 1598-ki „Rudimenta priscae Hunnorum linguae” czímű műve zavaros történetének tisztázása 201–204. – A hamburgi Uffenbachféle másolat 204–205. – A lappangó giesseni másolat felkutatása 205–206. – E másolat teljes szövege, magyar fordítása, betű- és irásmutatványainak facsimiléi 207–218. – A másolási hibák megállapítása 219–220. – A giesseni után készült hamburgi másolat példáinak facsimiléi 221–224. – A marosvásárhelyi csonka másolat szövege 225–228. – Telegdi a székely betürovás emlékeiben talált összes jelenségeket már nem tudta megérteni 228–233. – A XVII–XVIII. századi kísérletezők már Telegdi művéből merítettek 234–235. – Komáromi Csipkés György és Miskolczi C. Gáspár 1653–1654-ből származó album-lapjai 235–237. – Az énlakai unitárus templom mennyezetének 1668-ban festett felirata 237–238. – A hagyományon alapuló irás helyes olvasásának megállapítása 239–242. – Kajoni János 1673. betűsorának forrása szintén Telegdi lappangó műve volt 243–245. – Harsányi János 1678. ugyanilyen eredetű betürovása az angol Hickes művében 245–246. – Egy 1680 táján följegyzett ismeretlen betüsor 246–247. – Otrokocsi Fóris Ferencz 1693-ki betü-mutatványa 247–248. – Lakatos István kéziratban maradt 1702. művének forrása 249–250. – Bél Mátyás „De vetere litteratura hunno-scythica” czimű műve Kaposi-féle betűsorának eredete 251–252. – E mű irás-mutatványa 253–254. – Meliboei (Bél M.) Sprachmeisterének czímlapjai 255. – Oertel János Gottfried 1719. betüsora és 1751. albumlapja 255–257. – Rettegi István 1743. betüsora 258–260. – A marosvásárhelyi Teleki-könyvtár névtelenének gyüjteménye és forrásai 261–264. – Bod Péter elrontott fogarasi feliratának kijavított szövege 264–266. – Kovács Gábor levele 1770 tájáról 266–267. – A nagybányai ref. egyház anyakönyvében található késői bejegyzés eredete 267–269.

Kutatásaink végeredményének megállapítása 269. – A fapálczákra rovott székely irás XIII–XVI. századi hiteles történelmi emlékeinek bizonyító erje 269. – A három XVI–XVII. századi hiteles irásmaradvány szintén rovott irásrendszer mellett tanuskodott 270. – A rovásmásolás felismerésének jelentősége 270. – A kozár közvetítés bizonyítása 271. – A Volga és a Kaukazus-vidéki szomszédnépek honfoglalás utáni rovásirása 271. – A kozárok zsidó irásának következményei 272. – Az összehasonlító műveletben szereplő belső okok 273. – A megkülönböztető járulékok és a rovás technikájából folyó közös sajátságok 273. – A szétválasztó pontozás és összerovás 274. – Az ó-török és székely betűsor forrását sejtető megkülönböztető járulékok 274. – A hazai kutatók előmunkálatainak meddősége 275. – Nagy Géza helyes irányú következtetése 276. – A betü-változatok keletkezésének módozatai 276. – Bizonyítékok 277. – A rovott betüsorok kialakulása 277. – A székely betüsor egyes jegyeinek keletkezése és rokoni kapcsolata 279. – A phönicziai betürovásból eredő Középtenger-melléki pelazg, ó-görög, etruszk, ó-itál csoportnak, a germán runának, a középázsiai ó-török és a székely-magyar rovásirásnak közös származásrendje 289. – Az ó-török rovásirás aramaei és ó-görög elemei 291. – A székely-magyar rovásirás ó-görög és ó-török elemei 291. – A mai hazában történt székely közvetítés meddőségének oka 292. – A XIII–XVI. századi följegyzések és a XVI. századi székely irás-maradványok egyetemes mivelődéstörténeti jelentősége 292.

FÜGGELÉK

(A hamisítványokról)

Bél Mátyás népszerű könyveinek ébresztő hatása 293. – Minden napfényre kerülő irott emlék forrása Telegdi Rudimentája volt 294. – Az epigraphiai térről irodalmi útra tévelyedett érdeklődés termelte a hamisítványokat is 294. – A nyírfahéjra irott Túróczi Régiség szerepe a nyilvánosság előtt 294. – E régiség névsora a Túróczi Regestrumával egyezik 296. – A hamisító forrása Bél Mátyás hibás irásmutatványa volt 298. – Somogyi Antal régi magyar énekei 299. – „Kova Áron könyve” 299. – A titokzatos Komáromi Énekeskönyv 300. – A „Karacsay-codex” szerepe 302. – A M. Tud. Akadémiától kért bizottság ítélete Somogyi Antal hamisítványairól 302. – Tar Mihály omori (Temes-vmi.) földmíves irástudományának felfedezése 308. – D. Király Pál tanárral folytatott levelezése 310. – Fadrusz János zilahi feliratos Tuhutum-emléke és hirlapi riadója 313. – Országos érdeklődés 315. – A M. Nemzeti Múzeum, a M. Tud. Akadémia és a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat közbelépése 316. – Személyes érintkezésem Tar Mihálylyal 317. – Nyomra vezető vallomása 318. – Az irodalmi forrás tévedéseinek egyűgyü átvétele 320. – A nyilvános leleplezés 322. – Fadrusz János rendszertelen tanulmányai 323. – Befejezés 324.