Előszó | 7 |
1. ELŐZMÉNYEK | 9 |
1.1. Az újgrammatikus iskola | 10 |
2. A MODERN NYELVÉSZET ALAPJAI | 13 |
2.1. Ferdinand de Saussure (1857–1913) |
a strukturalista paradigma megalapozója | 13 |
3. A STRUKTURALIZMUS | 19 |
3.1. A prágai fonológiai vagy funkcionális iskola | 21 |
3.1.1. Vilém Mathesius (1882–1945) |
a mondat aktuális tagolásának kutatója | 21 |
3.1.2. Vladimír Skalička (1909–1991) |
a nyelvtipológia és a nyelvkarakterisztika átfogalmazója | 22 |
3.1.3. Roman Jakobson (1896–1982) |
a megkülönböztető jegyek felismerője | 23 |
3.1.4. Nyikolaj Trubeckoj (1890–1938) |
a fonológia megalapozója | 31 |
3.1.5. André Martinet (1908–1999) |
a nyelv kettős tagoltságának megfogalmazója | 33 |
3.1.6. Émile Benveniste (1902–1976) |
az indoeurópai társadalom rekonstruálója a szókincs alapján | 37 |
3.2. A koppenhágai glosszematika | 40 |
3.2.1. Louis Hjelmslev (1899–1965) |
a szélsőségesen merev strukturalizmus képviselője | 40 |
3.3. Az amerikai leíró nyelvészet | 44 |
3.3.1. Edward Sapir (1884–1939) |
az elmélet és a nyelvleírás mellett a beszélő ember kutatója | 44 |
3.3.2. Leonard Bloomfield (1887–1949) |
a nyelvleírás fejlesztője | 48 |
3.3.3. Zellig S. Harris (1909–1992) |
az első transzformációs nyelvész | 55 |
3.3.4. Noam Chomsky (1928–) |
a generatív transzformációs grammatika megalkotója | 57 |
4. A SZÖVEGTAN | 66 |
5. A STILISZTIKA | 76 |
6. A PSZICHOLINGVISZTIKA | 86 |
7. A SZOCIOLINGVISZTIKA | 90 |
8. A „BUDAPESTI ISKOLA” | 101 |
Utószó | 108 |
Nyelvészéletrajzok | 109 |
Szakirodalom | 117 |
Névmutató | 123 |