Egey Emese, Szíj Enikő: A TURÁN című folyóirat 1913, 1917-1918, 1921-1944 finnugor mutatója

A világháborúk közötti időszak a magyar-finn-észt kapcsolatok több évszázados történetében a virágkor, ekkor váltak kapcsolataink - az állami és a társadalmi támogatottságnak köszönhetően - sokrétűvé, szerteágazóvá, tömegessé. A kisebb finnugor népek iránti érdeklődés megnyilvánulását ellehetetlenítette a Szovjetunió beteges gyanakvása, egyre nagyobb fokú elzárkózása, a kapcsolatok ápolására kész finnugor értelmiség kiirtása. 

A különféle küldetéstudat által vezérelt nagy népek, birodalmak között az I. világháború után helyüket kereső nem-indoeurópai és nem-sémi nyelvű népeket nevezték - XIX. századi elnevezéssel élve - turániaknak. Közéjük elsősorban a finnugor, a török-tatár nyelvű népek, a bolgárok és a japánok tartoztak. Róluk bizonyítottnak látták, hogy a közös keleti múlt és kulturális örökség mellett gazdasági és politikai érdekek fűzik össze őket. Ezen népek kapcsolatainak kortörténeti dokumentuma a Turán. A „régi” Turánról van szó, nem a napjainkban is létező Turán című folyóiratról. 

A „régi” Turán, amelynek huszonhét évfolyama jelent meg (1913, 1917-1918, 1921-1944), sajátosan elegyítette a tudományos és a nem-tudományos nézeteket, ellentmondásosan tükrözte a kor politikai és kultúrpolitikai nézeteit. A II. világháború után a tiltott irodalom listájára került. A Turán a történelem, az eszmetörténet, a kapcsolattörténet, a stílustörténet fontos forrásmunkája. Most sajátos eseménynaptárnak is tekinthető tematikus mutató formájában csak a finnugor nyelvű népekre vonatkozó anyagát tesszük megismerhetővé, hogy megkönnyítsük a kutatók dolgát és kielégítsük az érdeklődők kíváncsiságát.