Lázár Katalin, Szíj Enikő (szerkesztő): Reguly Antal "hangjegyre szedett" finnugor dallamai

Reguly Antalról nem köztudott, hogy széleskörű műveltséggel, zenei érdeklődéssel és zenei ismeretekkel rendelkezett, szívesen énekelt magyar és más népdalokat vagy tanult meg más népek hangszerén, például a finnek kanteléjén játszani, s tudta, hogy a tánc mind a korabeli társasági életnek, mind a népéletnek nélkülözhetetlen velejárója. Zenei műveltsége megkönnyítette Regulynak a beilleszkedést abba az úri társaságba, amely ajánlóleveleivel elősegítette, nem ritkán lehetővé tette, hogy az általa nagyrabecsült egyszerű nép körében elvégezhesse tervezett kutatásait. 

Kevéssé ismert, hogy tudott kottát írni és elsőként kottázott le finnugor dallamokat. Igaz, hogy ezek nem nagy terjedelmű kották, de az elsők és még hosszú évtizedeken át az egyetlenek a maguk nemében, tehát korukat és jelentőségüket tekintve értékük felbecsülhetetlen. 

Reguly 1839-40-es finnországi jegyzeteiben számos finn és lapp zenei vonatkozású feljegyzés, továbbá néhány finnországi lapp kottafej is található, alatta az ének teljes szövegével. Az 1840-es években még gazdag népköltészettel rendelkező, mára már kihalt kis balti-finn népnek, a vótoknak az első kottáit Reguly vetette papírra, miként néhány jelentős népköltészeti alkotásuk is csak az ő feljegyzésében maradt az utókorra. Hasonlóképpen a vogul (manysi) nép is Regulynak köszönheti első dallamfeljegyzéseit. A Reguly által lekottázott nyolc vogul dallam további jelentősége az, hogy az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel tette közzé és használta fel őket érvként a magyar zene mibenlétéről Liszt Ferenccel folytatott vitájában.