Kemény Gábor (szerkesztő): A metafora grammatikája és stilisztikája

A metafora kérdései több mint kétezer éve foglalkoztatják az emberi gondolkodás és nyelv kutatóit. A metafora vizsgálata klasszikusan interdiszciplináris feladat: több tudományág képviselőinek együttműködését igényli. A kötet tanulmányai azokon az előadásokon alapulnak, amelyek a Miskolci Egyetem magyar nyelvészeti tanszéke által rendezett, A metafora grammatikája és stilisztikája című kétnapos konferencián hangzottak el 1999 októberében. Az egy híján 40 tanulmány többsége az alábbi három témakör valamelyikével foglalkozik: a metafora elméleti kérdései, a réteg- és csoportnyelvek metaforái, a XX. századi magyar szépirodalom metaforái. Az idén „múlt”-tá vált század irodalmából Ady, Krúdy, Móricz, Babits, Kosztolányi, Füst Milán, Németh László, József Attila, Weöres Sándor, Pilinszky János és Petri György metaforáit elemzi egy vagy több tanulmány, míg a régebbi magyar irodalmat Petőfi képviseli. A tudományszakok közül a stilisztika és a jelentéstan van túlsúlyban, de több dolgozatban helyet kapnak a nyelvtörténet, a finnugrisztika, a névtan, a lexikográfia, a verstan, sőt a teológia szempontjai is. A TINTA Könyvkiadó abban a reményben bocsátja közre az 1999. októberi miskolci metaforakonferencia kötetét, hogy az abban foglaltak hozzájárulnak e nagy fontosságú kérdéskör alaposabb megismeréséhez és eredményesebb oktatásához (minden iskolafokon).