Szathmári István: A stilisztikai alakzatok rendszerezése

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai magyar nyelvészeti tanszéke mellett immár 35 éve működő és több mint 30 tagjával csaknem a teljes magyar felsőoktatást képviselő Stíluskutató csoport 2005. október 26-án konferenciát rendezett „Alakzatok – alakzatlexikon” címmel. Mint a cím is jelzi, a csoport célja egy teljes alakzatlexikon megjelentetése. A konferencia előadásai az ehhez vezető kutatásnak, illetve vitának a második állomását jelentik. Szó volt itt olyan elméleti kérdésekről, mint az alakzatok rendszerezése; az alakzatok egyetemessége és határesetei; az alakzatok és a norma; a szóképek helye; az alakzatok pragmatikai megközelítése; alakzattársulás; az alakzatok lefordítása. Más előadások egyes alakzatokkal foglalkoztak, ilyenek: a kérdések, a metonímia kognitív megközelítése, az ellentétezés, az archaizálás; a transzmutáció. Ismét más előadások valamely alakzatot vizsgálták egy-egy költő, író művében, műveiben: Márai Sándor körmondatai, az irónia Babits Halálfiai c. regényében, alakzattársulás Balassi egyik versében, jellemző alakzatok Radnóti néhány költeményében. 

Mint elődjét („A retorikai-stilisztikai alakzatok világa”, Tinta Könyvkiadó, 2003.), ezt a kötetet is haszonnal forgathatják a nyelv- és irodalomtudomány szakemberei, az egyetemi, főiskolai és középiskolai diákok, továbbá mindenki, akit a szépirodalomnak és a hangos beszédnek ez a fontos eszköze érdekel.