Székely Gábor: Egy sajátos nyelvi jelenség, a fokozás

A melléknévfokozás nyelvi eszközrendszerének bemutatása „ősidők” óta részét képezi a leíró nyelvtanoknak, mégsem mondható el, hogy a fokozásnak tágabb értelemben mindeddig kellő figyelmet szenteltek volna a nyelvészek. A fokozás az idegen nyelveket tanulók, tanítók körében sem tartozik a különösképpen fontosnak tartott kérdések közé. Leírásakor – egy-két tiszteletre méltó kísérlettől eltekintve – a tankönyvírók, a különböző elméleti alapokon nyugvó nyelvtanok összeállítói általában a jól bevált módszert követik, vagyis megelégszenek azzal, hogy bemutatják a fokozás jelölésének legfontosabb formai elemeit, felhívják a figyelmet a kivételekre, de nem törekszenek a teljes rendszer leírására. 

Jelen könyv szerzője szakít a hagyományokkal. Miközben támaszkodik azokra az értekezésekre és nyelv(tan)könyvekre, amelyek az utóbbi évtizedekben kissé túllépve a fokozás hagyományos interpretálásán, új elemekkel gazdagították a fokozásnak, mint a nyelv egyik rendszerének a leírását, arra törekszik, hogy – lehetőség szerint minden összefüggést figyelembe véve – teljesen új szempontok szerint vizsgálja és írja le a fokozást, amely véleménye szerint például a tagadáshoz hasonlóan egyetlen nyelvi szinthez sem besorolható, sajátos nyelvi jelenség. 

A fokozást elsődlegesen szemantikai és lexikológiai-lexikográfiai szempontból kell megvizsgálni. Ilyen megközelítésből írható le a fokozás teljes rendszere, a fokozás mechanizmusa, és ez a szemléletmód teszi lehetővé egy fokozási szótár elméleti alapjának a kidolgozását. 

A szerző álláspontja néhány részkérdést illetően – éppen újszerűsége miatt – bizonyára vitákat vált majd ki. Korábban például senki nem állította a nyelvészeti szakirodalomban, hogy a fokozás kiterjed az igei kategóriára is, vagyis hogy vannak fokozható igék. Székely Gábor könyve meggyőző példákkal alátámasztva bizonyítja a fokozás fenti, újszerű elméleti megközelítését. A szerző arra az érdekes következtetésre jut, hogy a magyar nyelvben a jobban/inkább fokozó szavak számos esetben a -bb-vel azonos funkciót töltenek be. Meggyőzően érvel amellett, hogy bizonyos szövegösszefüggésekben például a teljesen fokozó szó és a mint a vasorrú bába a mágneses viharban kifejezés rokon értelművé válhat. A szerző foglalkozik a magyar, illetve az angol, a német és az orosz nyelv fokozási részrendszereinek egyes kérdéseivel is, és az olvasó figyelmét e részrendszerek hasonló és eltérő vonásaira. 

A könyvet haszonnal forgathatják nyelvészek, nyelvtanárok, nyelvtudománnyal foglalkozó egyetemi és főiskolai hallgatók, de érdekes lehet mindazok számára, akik érdeklődnek a nyelvek iránt, és szívesen foglalkoznak nyelvészeti kérdésekkel.