Rácz János: Növénynevek enciklopédiája
Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása

A növények életünk fontos részét alkotják. Táplálékul szolgálnak, gyógyászati célra használjuk őket, nélkülözhetetlenek az iparban, sőt lakásunk, kertünk díszei is lehetnek. 

A Növénynevek enciklopédiája 760 szócikkében 1030 növénynév eredetét, etimológiáját ismerteti, és összefoglalja a növényről a legfontosabb tudnivalókat. A szócikk élén a vastag betűs növénynevek mellett rövid leírásuk szerepel, majd a növénynév latin megfelelője. A következő részből megtudhatjuk, mikor jelenik meg a növénynév nyelvünkben, mely fontosabb növénytani munkák és szótárak említik, és hogyan jött létre magyar, illetve latin szaknyelvi alakja. Számos vidékünk népnyelvi elnevezéseiről tájékozódhatunk, így például a búzavirág neve néhol kékvirág, égi virág vagy imola. 

A szócikk középső része ismerteti a növény kultúrtörténetét, elterjedésének útját, továbbá bemutatja gazdasági jelentőségét is. Az általános tudnivalók mellett, miszerint a bors Keletről származó fűszer, a len pedig az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye, számos érdekességről olvashatunk. Megtudhatjuk, hogy a kávét valójában a kecskék szokatlan viselkedése nyomán fedezték fel, a ma néptápláléknak számító burgonyát eleinte még ingyen sem akarták elvinni, vagy a komlót a IX. századtól használják fel a serfőzésben. A szerző több esetben utal azokra a szépirodalmi alkotásokra is, amelyekben az adott növény szerepel. 

A szócikk befejező része a növény élettani hatását ismerteti. Így például gyógyászati célra használják a csodabogyót erős gyulladáscsökkentő, érszűkítő tulajdonsága miatt. A legenda szerint Marcus Aurelius hadseregét nadragulyával mérgezték meg. A padlizsán nemcsak sokféleképpen elkészíthető étel, hanem alacsony kalóriaértéke miatt fogyókúrás étrend részét képezheti. A néphit szerint afrodiziákum az ananász és a koriander mellett a napraforgó, a spárga, sőt a zeller is. 

A kötetet ajánljuk mindazoknak, akik többet szeretnének megtudni a növények nevéről és magukról a növényekről. Hasznos ismeretanyagot jelent a botanikusok és a nyelvészek számára is. 

Rácz János további kötetei a TINTA Könyvkiadónál: Állatnevek enciklopédiája (2012) és Gyógyhatású növények (2014). 

RÁCZ JÁNOS dr. nyelvész (Budapest, 1953). Budapesten járt általános iskolába és gimnáziumba. 1975-ben emigrált, felsőfokú tanulmányait 1977-ben kezdte meg, a németországi Münchenben, és rövid ideig Bécsben folytatott nyelvészeti, néprajzi és történelmi tanulmányokat. 1982-ben a müncheni Ludwig Maximilians Universität filozófiai fakultásának záróvizsgáját (Magister Artium) tette le, 1985-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorátusát szerezte meg. Szakmai pályafutása Münchenben kezdődött, részt vett a Wogulisches Wörterbuch munkálataiban, valamint más egyetemi kiadványok előkészítésében. 1989-ben települt haza. 

Nyelvészeti érdeklődésének középpontjában a névtan áll, kutatásai a magyar művelődés, anyagi és szellemi műveltség különféle tárgyköreinek, a magyar szakszókincs egyes fogalmi csoportjainak a történeti-etimológiai szempontú földolgozására, illetve a nyelvtudomány egy-egy szókészleti kincsére irányulnak. Szótörténeti, szóföldrajzi és etimológiai publikációit a nyelvészeti szakfolyóiratokban közli; a Magyar Tudományos Akadémia Magyar nyelvi bizottságának folyóiratában, a Magyar Nyelvőrben 1993 óta 42 tanulmánya, a Magyar Nyelv folyóiratban és különböző emlékkönyvekben szintén több dolgozata, cikke jelent meg. Két névtani könyvét a Magyar Nyelvtudományi Társaság gondozásában adták ki (A magyar nyelv halnevei. Bp., 1996 és Kétszáz magyar szőlőnév. Bp., 1997). 2006-ban helytörténeti könyve, a Terménykiállítások és borünnepek Balatonfüreden címmel, majd 2007-ben Balatonfüred a Szőlő és a Bor Nemzetközi Városa jubileumi kiadvány, 2009-ben a Gyümölcs, szőlő, 2010-ben a Halászat című kötete jelent meg. Mindegyikben törekedett arra, hogy munkájának a helytörténet, a néprajz és a nyelvtudomány egyaránt hasznát lássa.  

A Balatonfüredi Helytörténeti Egyesületnek és a Füredi História szerkesztőbizottságának tagja. Ebben a lapban számos helytörténeti cikket jelentetett meg. A Balatonvin Borlovagrend követe, 2009-ben elnyerte a Balatonfüred Városért Közalapítvány kulturális nagykövete címet.