Szabó Dénes: A magyar nyelvemlékek

„A nyelvnek megvan a maga története, melyet ismernünk kell, hogy a mai nyelv rendszerét, törvényszerűségeit megérthessük.” 

„A régi korok írott emlékei nemcsak nyelvünk történetének dokumentumai, hanem társadalomtörténeti, gazdaságtörténeti, történeti-földrajzi, művelődés­történeti, irodalomtörténeti, néprajzi dokumentumok is.” 

Szabó Dénes A magyar nyelvemlékek című munkájából kiragadott fenti négy idézet rávilágít, hogy a TINTA Könyvkiadó miért bocsájtja ismét közre a ma már klasszikusnak számító művet. 

A több mint ötven éve megjelent, jó stílusú, könnyen érthető kézikönyvből diákok sora ismerkedett meg nyelvemlékeinkkel. A benne leírtak napjainkig semmit sem veszítettek tudományos értékükből, a magyar nyelvtudomány azóta csupán néhány ponton egészítette ki. 

A kiadvány egyetemi tankönyvnek készült, először 1952-ben, majd bővítve 1959-ben jelent meg. Tárgya a magyar nyelvemlékek rövid összefoglalása, a X. század szórványaitól kezdve a XVI. század kéziratos és nyomtatott emlékeiig. A könyv a törzsanyagát a következő öt fejezetben tárgyalja: 1. Szórványok; 2. Szövegek; 3. Glosszák, szójegyzékek és szótárak; 4. Felsorolások; 5. Nyelv­tanok. 

Szabó Dénes (1913–1994) a második világháború előtt szláv filológusként lengyel állami ösztöndíjas, és a vilnói egyetemen lektor. 1950-től az ELTE tanára, 1957-től nyugdíjazásáig az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. 

Nyelv-, irodalom- és művelődéstörténeti szempontból is fontos esemény volt, hogy az 1940-es évek elején megindította a Codices Hungarici sorozatot. Gombocz Zoltán nyomdokain haladva az 1950-es évek elején megírta A mai magyar nyelv című egyetemi jegyzetét. Részt vett A magyar nyelv értelmező szótára munkálataiban, majd a Petőfi-szótár egyik szerkesztője volt. Szabó Dénes a XX. századi magyar nyelvtudomány egyik jelentős alakja.