Szathmári István: A Magyar Nyelvtudományi Társaság története (1904-2005)

Szathmári István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professor emeritusa, számos nyelvészeti és stilisztikai könyv és tanulmány szerzője ezúttal az 1904-ben megalakult Magyar Nyelvtudományi Társaság százéves történetét részletesen bemutató munkáját tette közzé, sőt külön alfejezetben kitért a Társaságnak a 2011-ig eltelt életére is. 

Közvetlenül azt tűzte ki célul, hogy tényszerűen, hitelesen – a korabeli iratok felhasználásával – mutassa be a Társaság létrejöttét, szervezetének a kiépülését, továbbá teljes működését és elért eredményeit. Természetesen kiemelte, hogy mindig a legjobb nyelvészek bevonásával, a tagság szorgos munkájával és mert a Társaságnak mindig mindenhez köze volt, ami nyelvünk körül történt, a Magyar Nyelvtudományi Társaság hamar kivívta nyelvtudományunkban a vezető szerepet. Azt sem hallgatta el, hogy tudományos fórum jellegét a társadalmi és kulturális körülmények lényeges megváltozása után is megtartotta. Az eddigiekből is egyenesen következik, hogy írását filológus munkának szánta. A tényszerűségre és a hitelességre való törekvés hozta magával a viszonylag gyakoribb idézést, a bizonyos fokú ismétlést, valamint a fontos események valamelyest részletesebb bemutatását, de ezt a célt szolgálják a könyv Mellékletében szereplő felsorolások, korabeli fényképek is. A szerző a megfogalmazásban bizonyos olvasmányosságra is törekedett. Olvasóként ugyanis nemcsak a nyelvészettel foglalkozókra, sőt nemcsak a különböző szakos tanárokra gondolt, hanem az értelmiségiekre általában, illetve a magyar történeti és nyelvi kérdések iránt érdeklődő minden rendű és rangú emberre is. Ezért, ha úgy látta célravezetőnek, bizonyos esetekben nem az időrendet követte; hanem egyszer-egyszer kitért látszólag kevésbé fontos, de érdekes eseményekre is; leírta továbbá egy-egy odaillő saját élményét, és megvilágított egy-egy olyan nyelvészeti szakkifejezést vagy jelenséget, amelyek a nyelvész szakemberek számára minden bizonnyal ismeretesek voltak. 

Végül a szerző szeretné remélni, hogy munkájával felkelti az érdeklődést e fontos tudományos társaság mindenkori hasznos tevékenysége iránt, és hogy az olvasókban növeli a nemzet fenntartó ereje, az anyanyelv iránti felelősség érzését.