Rozgonyiné Molnár Emma: Frazeológiai kaleidoszkóp
Tanulmányok a magyar szólásokról, közmondásokról

A frazeológiai egységek - összetettségük révén - gondolatok verbális megjelenítésének, a nyelvi "építkezésnek" külön figyelmet igénylő eszköztára, ahonnan úgyszólván csak globális felfogáshoz nyílnak ablakok: szintaktikai, szemantikai-pragmatikai irányú vizsgálatuk lehetőségei jelennek meg egyszerre. Nyelvi szempontból alapnak az átfogóbb, magasabb szinten történő megközelítést kívánják mind a szólások, mind a közmondások. 

Közösségi produktumok, melyeket tágabb társadalmi kör alkot, fogad be: a valóság elemzésének sajátos metódusát is tükrözik. Kultúrtörténeti dokumentumok néprajzi sokszínűséget őrző adattára, több szaktudományt foglalkoztat. 

A nyelvtudományon belüli vizsgálatuk is a szövegben történő "alkalmazott" változatuk analízisével egészül ki, s ez újabb demonstráció lehetőségére mutat. Alakjuk és jelentésük variábilis, ugyanakkor hordoz kötöttséget, grammatikai alkalmazkodóképességük, denotatív és konnotatív jelentésük meghatározott kontextusban méltó figyelemre. 

Szemiotikai összetettség tükrében e nyelvi jelkomplexum új arcát mutatja. A nonverbális jelek a vizuális fantázia síkjára terelik a figyelmet, így kerül kapcsolatba a valós, konkrét az elvont jelentésszinttel: a szólások hordozta megfigyelés jelentéstranszformja két síkon nivellál. 

A nyelvünkre igen jellemző képszerűség a frazeológiai egységek valóságos tárháza. Sokszínűségüket a szépirodalom és a köznyelv sem nélkülözheti. A tanulmányok egy kötetbe szerkesztésének oka, hogy minden írás önállóan él, de úgy, hogy az egésznek része is, így az idiómák tulajdonságainak koncentrátumát adja. A kutatómunka során bebizonyosodott, hogy a frazeológia nem csupán a nyelvtudományon belüli és módszereivel elemezhető tudományos téma, de a világ relációit ennek szerethető síkján hordozó "halmaz" is. 

Ajánljuk a könyvet mindenkinek, aki szívesen ismerkedne új dimenzióban nyelvünk értékeivel, szépségével, hagyományaival.