Havas Ferenc: A marrizmus-szindróma
Sztálinizmus és nyelvtudomány

1950-ben Ny. Ja. Marr grúz-szovjet nyelvész évtizedek óta magasztalt "új tanítása a nyelvről" heves diszkusszió tárgyává vált a Szovjetunióban, mégpedig nem valamely illetékes szakmai folyóiratban, hanem az állami életet minden ízében kizárólagosan irányító Kommunista Párt központi orgánumában: a Pravdában. A vita csúcspontján maga a legfelsőbb politikai tekintély, Ioszif Visszarionovics Sztálin nyilvánította ki lesújtó véleményét. Marr tanítása, melyet a hivatalos ideológia addig az egyetemes lingvisztika, egyszersmind a szovjet tudományosság egyik legragyogóbb teljesítményének deklarált, Sztálin megfellebbezhetetlen állásfoglalása nyomán az egyik pillanatról a másikra az egyetemes kiátkozás sorsára jutott. Megszégyenültek és megigazultak ettől fogva versengve kárhoztatták a marrizmus tévtanait, s zengték Sztálin korszakalkotó gondolatainak dicsőségét. 

Több mint fél évszázad telt el azóta, sok minden átértékelődött, de az 1950-ben történtek megítélésében a tudományos közvélemény máig sem jutott teljes konszenzusra. Inkább annak vagyunk tanúi, hogy a marrizmus-vita tudománytörténeti toposszá, sőt, mítosszá merevedett. Lényegét és valóságos körülményeit nemcsak kortárs megélői, de az utókor elől is elleplezik a nem ismert tények, az előítéletek és hagyományozott sommás ítéletek. 

Ez a könyv, mely a téma első magyar nyelvű, de a nemzetközi irodalomban is legátfogóbb monografikus feldolgozása, minden eddigi ábrázolásnál részletesebben tárja fel a marrizmus és az antimarrizmus történetét. Itt olvasható először a marri tanok áttekinthető szemelvényes összefoglalása magyar nyelven, a szerző részletes bírálatával. A Pravda-beli cikkek összefüggő ismertetésére és értékelésére most kerül sor először a magyar szakirodalomban. A könyv tárgyilagosan ábrázolja mind Marrnak és híveinek, mind ellenfeleiknek személyes pályáját, mindkét tábor egyes képviselőinek tragikus sorsát a harmincas évek végi nagy terror időszakában, tisztázza tudomány és politikum valódi felelősségét e történésekben. Igyekszik felderíteni az 1950-es vita eddig részben tisztázatlan háttéreseményeit is. Különösen érdekes tanulságokkal szolgál az utóbbi évtizedben hozzáférhetővé vált archívumok (SzKP KB, Agitprop) ide vonható anyagának bemutatása, eddig még Oroszországban sem publikált dokumentumok ismertetése. 

A könyv nemcsak nyelvészek érdeklődésére tart igényt. Történészek számára is újszerűen és az eddigieknél részletesebb ábrázolásban tárja fel Sztálin részvételét a marrizmus-vitában. Politika- és tudományhistorikusok egyaránt tanulságosnak találhatják az ötvenes évek tudományos vitáinak vázlatos ismertetését. Sztálin nyelvtudományi munkásságának tartalmi elemzése a filozófusnak, a marri tanok tipológiai jellemzése a tudományelmélet kutatójának is figyelmébe ajánlható. Hogy a kötet egész tematikája a legtágabb értelemben vett ruszisztika illetékességi körébe vág, nem is szorul bizonyításra.